Már egy órája bolyongok céltalanul a városban. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, hisz teljesen tönkre tesz Hoseok. Teljesen...
Nem bírok gondolkozni, hisz mindig Ő jut az eszembe. Aztán ha Ő az eszembe jut, akkor társul hozzá Taehyung és a csók is.
Telefonom hirtelen villan fel a zsebembe egy hosszú zúgás kíséretében.
Szívdobogásom felgyorsul, ahogy kiveszem fehér telefonom zsebem mélyéről, és felnyitom. Egy KakaoTalk üzenetem jött...Hoseoktól.
Tudja milyen vagyok. Ismer. Tudja, hogyha megbántanak, akkor nem nem veszem fel a telefont.
Elolvasom az üzenetet, ami más esetben a lelkemig hatolna, de most nem tud. Jelen pillanatvan azt is merném kívánni, hogy J-Hope bárcsak ne is létezne.
"Hiányzol kicsim..."
Eszembe jut V. Mi van, ha a sötét szobámban eltévesztette a címzettet? Mi van, ha ezt Taenak akarta küldeni?
"Szerintem címzettet tévesztettél."
Az ujjaim maguktól írják be azt a gondolatot, ami átfutott az agyamon. És elküldöm.
Éppen egy parkban vagyok, így helyet foglalok egy kékre festett padon, aminek az egyik felére már ráférne egy felújítás.
Pillanatokon belül érkezik tőle a válasz:
"Nem hinném. Park Jimin vagy, és én Park Jiminnek írtam :) "
Huh, mekkora felfedezés! Talán az is lehet, hogy tényleg Taehyungnak szánta az üzenetet, csak most mentegetőzik.
Hirtelen elsőtétül a telefon, majd hívásom érkezik.
Hoseok az.
Felveszem a telefont és a fülemhez emelem.
-Gyere haza.
-Nem.
-Hallgass rám, kérlek! Meg fogsz fázni, hisz hideg van, meg mindjárt esni fog. Kérlek.-könyörög.
Esni fog?! Felnézek az égre.
A csillagok nem látszanak, s az endig fényt adó teliholdat eltakarja egy nagy feketének látszó felhő. Lehűl a levegő és a gyenge szellőből egyre erősebb szél lesz.
-Majd megyek.-bontom a vonalat.
Nem küzd tovább; békén hagy. De...Az a "Hiányzol kicsim" mondatocska...Miért teszi ezt velem? Teljesen megzavar!
Nagyot sóhajtva felállok a rozoga padról és megindulok haza felé. Mert...valljuk be, Hobinak igaza van. Khm...Fogjuk rá.
Legalább törődik velem, amit most előtte térdelve s a lábait ölelve megköszönném. Na, nem rosszra gondolni!
Ahogy kiérek a park kapuján elered a hideg eső.
-Bassza meg!-csattanok fel.
Elindulok jobbra, a dorm irányába azzal a tudattal, hogy bőrig fogok ázni. Otthon pedig kapom majd Jin szídását. Rosszabb esetben Namét, de köszönöm, abból nem kérek!
Gondolat menetemből egy nagy csattanás szakít ki.
Mi történt?
Azt hiszem, megint zokogást hallok. A sajátomat. És egy autót mellettem...Én pedig a földön fekszem. Hogy tudtam magam elcsapatni?
Egy nyugati lány térdel mellém, szinte már sírva. Igazából látszik rajta, hogy még 16 sincs és, hogy részeg. Totál kár a csaj.
-Jól vagy? -kérdezi remegő hangon.
Azta kurva. Elcsap valakit, aztán megkérdi tőle, hogy jól van-e? Istenem...Ez annyira fáj.
Magamtól ülök fel, de a fejemhez kapom a kezem, ahogy görcsölni kezd.
A lány alig áll a lábán, néha belém kapaszkodik.
-Nelm alkaltalm...-mondja, közben nagyon sokszor akad meg a nyelve, és a szavakat is alig tudja össze szedni.
Felállok, és leporolom a ruhám.
Hála' Istennek' lassan hajtott, így nem lett nagyobb bajom, csak pár horzsolás a kezemen, a lábamon...
-Az alcc-arcod!-ad egy zsepit kezembe, majd megmutatja, hogy hol vérzik.
Ah, most vehetek egy csomó alapozót, hogy eltüntessem.
Oda szorítom a zsepit, amit a szakadó eső el is áztat. A lány megszédül és majdnem hanyatt esik, de derekánál fogva elkapom.
-Kösz.-mondja, majd elszambázik a kocsiig.
-A-a!Nem vezetsz!-trappolok oda.
Elneveti magát, és a kocsinak dőlve...Elalszik. Nagyszerűbb már nem is lehetne!!
A lányt megfogom, és beültetem az anyós ülésre, ahol a táskája foglal helyet. Megragadom, aztán az autót megkerülve beszállokén is. A táskában kezdek kutatni...
Mire megtalálom a telefonját, amin én vagyok a háttérképe. Ránézek és elkuncogom magam.
Sztár vagyom, mit vártam volna. Szegény meg elütött egy idolt. Ez örökre megbélyegezheti az életét. Hah, legalább ez a csaj elfelejteti velem Hopit...Várjunk csak! Ha ezt a csajt megszerzem magamnak, akkor nem kell majd Hobin rágodnom! Kitűnő ötlet!
Félre állok a kocsival, és egy apró puszit nyomok a csaj szájára, aki felhorkan.
-Haza viszlek, jó?
Bólint, majd elnyeklik a feje. Nevetve egyenesbe teszem fejét, nehogy eltorjön a nyaka...Ez most furán hangzott.
_~***~_
Inseon házában ülök, lázasan és a
szülei szídását hallgatom, amit rá uszítanak. Az anyukája koreai, az apja pedig amerikai.
Kaptam tőlük gyógyszert, bekötözték a sebeimet és most a lányuk szobájában vagyok. Pontosabban a lányuk ágyában, nyakig betakarózva a tévét lesve...Amiben nem nagyon mennek jó filmek hajnalban.
Elhallgat odakint mindenki, Inseon pedig sírva jön be a szobába. Leül az ágy szélére.
-Nem kellett volna innod.-mondom.
Mérgesen néz rám.
-Semmit sem tudsz rólam.-feleli, majd bebújik mellém az ágyba. -Baj?-teszi hozzá.
-Én betegeskedem a te ágyadbán, miért lenne baj ha befekszel a saját ágyadba?-nevetem el magam, és egy puszit nyomok homlokára.
-Miért kaptam?-kérdi.
Még érezni rajta a cigi és az alkohol förtelmes illatát. Én sosem cigiznék.
-Mert.-hunytam le szemeimet.
_~***~_
A napfény bántja a szemem...Kinyitom elnehezedett pilláim és körbe nézek. Már nem vagy Inseonnál, mert egy kocsi hátsó ülésén csövezek. Jellegzetes illat...Ismerős autó...
-Miért hoztál el?-kérdem.
Hope csak mérgesen félre áll az út szélén. Kikerekedett szemekkel, idegesen fordul hátra. Már a nézésével megölt. Halott vagyok. R.I.P Park Jimin.
Jön a hegyi beszéd; biztonsági öveket felkötni, Jimin légy férfi!
-Hogy a büdös életbe csináltad ezt? Elütteted magad, aztán még annál is akarsz lenni aki elcsapott??!! Észnél vagy te?-kiabál.
Még nem láttam ilyennek és ezzel a kiakadásával egy új oldalát mutatta meg nekem. A félelmeteset.
Megszeppenve ülök fel, és kémlelem Hoseokot.
-Egy percig azt hittem...-suttogom magam elé.
Ah, hülye voltam. Ezzel a 16 éves lánnyal nem tudtam volna pótolni Hobit...Főleg, hogy akkor már pedofilnak is számítanék, hisz 22 éves vagyok. Mondjuk...Áhh! Utálom, hogy ennyit gondolkozok. Igazából, mostanában mindent utálok. Mindent és mindenkit, élén Jung Hoseokkal és Kim Taehyunggal.
-Mit hittél?!-Hangja még mindig félelmetes.
-Hogy majd elfelejtelek..téged...meg azt a csókot a Rookye King-ben. Meg a tegnap esti csókot...-hajtom le fejem.
Most vagyunk azon a ponton, hogy megbeszéljük a dolgokat. Amit tegnap estére tervezett, de én azután a csók után ott hagytam.
Hoseok hangosan sóhajt egyet és újra úton vagyunk. Frusztráltan a hajába túr, majd dobolni kezd a kormányon. Hirtelen megállunk egy parkolóban.
Megdöbbenten figyelem az eseményeket...Ahogy Hope kicsatolja az övét és hátra mászik...Ahogy maga alá gyűr az ülésen...És ahogy megint megcsókol. Én pedig hagyom neki, hogy a mennybe repítsen. Nem ellenálok, hisz nincs értelme, mert rá jöttem valamire ebben a pillanatban. Szeretem Hoseokot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése