Hoseokkal haza jöttünk, aminek Yoongi örült a legjobban.
De...Még mindig annyira fura ez a helyzet. Ő meg V...
De most inkább szeretnék Hobira koncentrálni.
A keze megáll a levegőben, aztán egy mozdulattal kikapcsolja a tévét. Néhány másodpercig csöndben fekszik, majd színpadias sóhajjal az éjjeliszekrényre teszi a távirányítót.
-Soha többé nem akarok tévézni. -suttogja felém fordulva.
-Jó, hagyjuk az Alwayst. Válassz akkor te, te nagyra nőtt csecsemő...-mondom kacagva.
Kifejezéstelen arccal bámul egy ideig, anélkül hogy válaszolna. Aztán átkarolja a derekamat, és szorosan magához ölel.
A számra emeli tekintetét.
-Kibírom az ajkaid látványát, még akkor is, ha nem csókolhatlak meg. Kibírom, hogy a nevetésed hangjától úgy érzem, azonnal meg kell csókoljalak, hogy magamba szívjam az életteli jókedvedet.
Az ajkunk összeér. És ahogy a hangja egy mennyei oktával mélyebbre változik, a szívem majd' kiugrik a helyéről. Az arcomhoz hajol, lágyan megcsókolja, forró leheletét a bőrömön érzem, ahogy megszólal.
-Még azt is kibírtam, amikor az elmúlt hónapban milliószor újra és újra magam elé képzeltem az első csókunkat. Amilyennek éreztelek. Amilyennek hallottalak. Ahogy rám néztél, mielőtt megtörtént volna.
Az elmúlt hónapban? Szóvar már azóta szeret...Meg régebbóta is...Talán. Hirtelen fölém kerekedik, a fejem fölé szorítva csuklóm. Minden egyes szaván csüngök. Egyetlen hangot sem akarok elmulasztani. A térdére támaszkodva lovagol a csípőmön...Ami elég nagy hatással van rám, és a vér egy kényes helyre áramlik.
-De tudod, mit nem bírok ki, Jimin? Tudod mi őrjít meg annyira, hogy az egész testedet végig akarom simogatni és csókolni? Az, hogy az Always a kedvenc filmed. El sem tudod képzelni, ez mennyire rettentően szexi. És most muszály megcsókoljalak!
Játékossága mosolyra késztet, csábítóan az ajkai közé súgom:
-Utálja a dobozokat!
Felmordul, megcsókol, majd hátraveti a fejét.
-Még egyszer! Kérlek. Filmes idézeteket hallani a szádból még észbontóbb, mint csókolózni.
Erre képtelenség nemet mondani, úgyhogy kap mégegy sort.
-Távolabb kell mennem tőlük!
Elismerése jeléül a fülembe mormol.
-Még egy poént, légyszi.
-A hamutartó, meg az ütő, meg a távirányító...meg a lámpa, csak ezt viszem el!-búgom a lehető legérzékiebben. -Meg még ezt a széket. Semmi más nem kell innen!
Most már hangosan nevet. Ó, ha sejtené, mennyi van még ott, ahonnan ez jött! Jungkookkal éjszakákon át bámultuk ezt a filmet, szerintem az egészet tudom kívülről. Persze Hobival láttam először.
-Semmi más?-élcekődik Hoseok. -Biztos vagy benne?
A hangja olyan lágy és csábító, hogy menten elolvadok!
Megrátzom a fejem, és leolvad a mosoly az arcomról.
-Te -súgom. -A lámpa, meg a hamutartó, meg az ütő, meg a távirányító...és te. Más semmi.
Megint nevet, de csak addig, amíg tekintete a számra nem téved. Úgy tanulmányozza, mintha térképpel illusztrált tervet készítene az elkövetkező órákra.
-Most muszáj, hogy megcsókoljalak. -jelenti ki.
Abban a pillanatban, ahogy ajka a számhoz ér, érzem, tényleg semmi más nem kell, semmi!
_~***~_
Nincs mellettem. Kinyújtott kezem csak az üres párnát markolja. Felülök, és látom, hogy kint még sötét van, felkapcsolom a villanyt. A cuccai sincsenek ott, ahol hagyta, úgyhogy bele bújok a ruhámba, s a keresésére indulok.
Halkan kinyitom a szobánk ajtaját és kilesek rajta. A konyhában ég a villany, ezért lábaim arra vezetnek engem....Ahol megint egy rossz dolgot fedezek fel. Fura. Most nem sírok. Semmi.
Ökölbe szorítom kezem, miközben arra a két verébre figyelek, akik egymást falják a konyhapultnak támaszkodva.
-Én Jimint szeretem! Hagyjál békén!-szakad el Taehyungtól.
-Én is azt hittem.-szólalok meg karba tett kezekkel, mire két szempár figyel fel rám.
Sarkon fordulok, és ott hagyom őket. Düh. A düh az, amit most érzek. Érzem, ahogy végig árad az egész testemben. Ahogy a féltékenység lángaj fellobbannak bennem.
Jungkook szobájához veszem az irányt, és bekopogok a barna ajtón. Egy álmos Kookie nyit ajtót.
-Nagymama? Hoztál sütit?-ásítja.
-Jimin vagyok. Itt aludhatok?-kérdem.
Bólint, én pedig be megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése