Park Inseunék háza előtt állok, Yoongival. Nem akarom, hogy beszéljen Hoseokkal. Nem kell neki bele avatkoznia. Ez a mi dolgunk. Álj...Nincs olyan, hogy "mi"! Csak olyan van, hogy én, és olyan, hogy "gyökér".
-Elmehetsz...-mondom Sugának, de még mindig itt áll.
Mi ütött belé?
-Ne csinálj hülyeséget.-vereget hátat, és elindul haza felé.
Még nézem, ahogy eltűnik az utca végén, aztán be csengetek. Inseun anyja egyből be enged, de nem valami biztató az arckifejezése.
Lehajtott fejjel megyek be óriás házuk konyhájába, és leülök. Nem tudom, hogy még sírok e, mert nem foglalkozom az érzéseimmel. De Inseon szülei elég furán néznek, így biztosra veszem, hogy sírok. Vagy pirosak a szemeim.
-Jól vagy? -kérdi az anyukája, és mellém húz egy széket.
Szipogok párat, és Miss.Jihee karjaiban találom magam. Könnyeimmel áztatom fehér pizsama felsőjét.
Inseon apja a hátamat simogatja, és így vígasztalnak.
-Nem. Nem vagyok jól! Gyűlölöm a szerelmet! Miért fáj ennyire?!-szipogom.
De most komolyan! Miért fáj ennyire a szerelem? Miért teszi tönkre több millió ember életét? Miért kellannyit csalódni? Miért? Még számtalan kérdésem lenne...De ezek a fők. Minden embernek keresztül kell ezen esnie. Csak nekik nincs ott Kim Taehyung, aki pluszban fát hord a tűzre. Arra a tűzre, ami egyre jobban csak ég...majd lassan felemészt...magába szippant. Ez a féltékenység.
-Sajnálom...Kérsz forró csokit? Gyere, megágyazunk neked a kanapén, adok forró csokit, meg beteszek neked valami filmet. Mi a kedvenc filmed?
Olyan kedves Jihee. Nagyon szerencsés Inseon , hogy ilyen anyukája van.
-Az Always. És köszönöm.-állok fel, a könnyeimet törölgetve.
Engem ez a film nagyon megérintett. Muszály megint megnéznem. Nem! Mégsem! Ezt a filmet is Hoseokkal néztem meg... Miért van az, hogy minden kedvenc dolgomban benne van Ő? Ő...Mindig.
-Hagyjuk. Inkább aludnék.-mondom.
-Hogyhogy?-kérdi kedvesen Inseon anyukája.
-Elfáradtam.-hazudok.
-Rendben. Mi most elmegyünk dolgozni, majd holnap jövünk...Kérlek, vigyázz Inseonra!-mondja aggódóan Jihee, az arcomat megsimogatva.
Bólintok egy, egy kis szipogás kíséretében.
-Rendben.
A szülei fogják magukat, és elmennek.
Inseon sétál ki a szobájából, nagyokat ásítva. Lepattan mellém a kanapéra és a könnyes szemeimet lesi. Elmosolyodok, mielőtt még neki is elkezdenék itt bőgni, mint egy hisztis picsa. Nem akarom sajnáltatni magam.
-Jól vagy? Elég szépen gyógyul az arcod.-mosolyog.
Hátra dőlök a kanapén, végig őt nézve. Hozzá fogok menekülni a szerelem elől. A féltékenység, a fájdalom, és a hazugságok végtelen örvénye elöl. A hosszú napok után. Koncertek, fanmeeting-ek és fotózások tömkelege után.
MV forgatások után.
De a dormba semmiképp nem teszem be a lábam többet!
Lehet, hogy idol vagyok, és megengedhetem magamnak, hogy luxus házat vegyek, de akkor felkap a sajtó...És jönnek azok a pletykák, hogy ki lépek a bandából, vagy fel oszlunk. Ezt pedig nem akarom.
És remélem Inseon csipája sem fog kinyilni...
Hála az égnek, a gázolásomról senki sem tud. Csak mi. És Mr.Gyökér,meg a Bangtan.
Ez egy olyan titok, amit tíznél többen nem tudunk. Pont, hogy csak tízen; Inseon szüleivel együtt.
-Meg vagyok. Az arcommal meg ne foglalkozz, gyógyulgat.-küldök felé egy bíztató mosolyt.
-Ugye tudod, hogy nem azért vagyok ilyen veled, mert idol vagy? -kérdi reménykedve.
Talán tudom. De nem biztos. Azért nem nézném ki belőle, hogy átvált sasaeng fanná, de nem annyira bízom az ilyen lányokba. Az exem is mindent ki pofázott.
-Igen. Tudom.-mondom.
Ő a távirányítóért nyúl, és kapcsolgatni kezdi a tévét, amikor a kis dohányzóasztalon felvillan a telefonom.
-Ide adod?
Inseon nyúl a telefonomért, és pofátlanul megnézi, hogy ki írt.
-Ki az?-kérdem, ha már megnézte.
-Hoseok.
Az ő szájából érzékien lehet hallani ezt a nevet...Bárcsak rondán ejtette volna ki!
-Írd neki, hogy "Hagyd a pasim!"-nevetek fel.
Nagy szemekkel néz rám, majd felnyitja a telefont. Kábulva nézi az utolsó üzeneteket, és aggódó tekintettel néz fel a telefonom mögül.
-Egy. Az írta, hogy nagyon hiányzol neki, és hogy adj neki mégegy esélyt. Kettő. Ezzel nem rontasz még jobban a helyzeten? Igaz, nem tudom, hogy min vesztetek össze de...-pörget felfelé. -Taehyung. Ő a bajod?
Nem vászolok, csak hallgatom a hegyi beszédét. És Hobi meg ilyeneket irogál nekem...Olyan naív! Röhejes!
-Igen. -mondom flegmán. -Csak írd, amit mondtam. Írd. Én is meg akarom bántani!-nézek mélyen kék szemeibe, miközben egyik kezem arcára csúszik. -Írd.-suttogom érzékien fülébe.
Hallom, hogy nyel egyet és pötyögni kezd.
"Hagyd a pasim!!"
Másodperceken belül válasz érkezik; egy telefon hívás.
Inseon ijedten mered rám.
-Vedd fel. És mond el, hogy milyen jó velem...Engedd szabadjára a képzeleted!-kacsintok rá.
Arcán pihenő kezem inkább le veszem róla, ő pedig a füléhez emeli a telefonom. Kihangosítja, és leteszi közénk a kanapéra.
-Ne zaklassd már Jimint!
-Mi? Te ki vagy?
-Jimin barátnője.
-Hogy mondod?
-Úgy mondom, hogy Jimin barátnője. És Jimin nagyon jó az ágyban, meg persze jól csókol. Soroljak még pár dolgot?
-Nem kell. Add Jimint.
-Nyögj egyet, és mond azt, hogy nem érek rá!-suttogom a fülébe.
A szívem egyre gyorsabban zakatol...Rosszat teszek most?
Inseon le fagyott. Nem nyög. Ah, cselekednem kell!
Megragadom a telefont, és eldöntöm Insult az ágyon. Valami olyat kell csinálnom...Ah, megvan! Széthúzom lábait, és bele harapok a combjába, mire hangosan felnyög.
-Ahhh! Nem ér ráh...-zihálja.
Perverzen elmosolyodok, és fejem kiveszem lábai közül, egy kicsit nevetve. Morogni kezdek, mintha élvezkednék.
-E-ez Jimin hangja?! Mit csináltok?!
-Amit teh Taehyungalh...-nyögöm a telefonba.
Inseon már tiszta piros, mert alig tudja vissza tartani a nevetést. Végre meg kapja Hoseok, amit érdekel. Hogy hullassa Ő is a könnyeit, hogy Ő is magába forduljon. Hogy féltékeny legyen.
Hoseok bontja a vonalat, Inseon pedig leteszi a dohányzóasztalra. Egymásra nézünk, és egyből elnevetjük magunkat.
-Kérsz piát?-csillannak fel a szemei.
Nem akarom hogy Inseon igyon, viszont...Az én szervezetem egy kicsit kívánja az alkoholt. Egy jó oldala van; ha részeg vagyok, akkor nem Hobin kattog a fejem.
_~***~_
-Jó reggelt.-suttog Inseon a fülembe.
Felkapom a fejem, és körve nézek. Nem a kanapén vagyok. Inseon szobájában lézengek, egy szál alsóban. Khm...Nekem ez hogyan sikerült? Bár bevallom, tegnap egy kicsit elvesztettem a fejem, hisz sokatt ittam.
Inseon mellettem fekszik...egy melltartóban és egy bugyiban. Most vagy meleg volt éjjel, vagy pedig le feküdtünk. Inseon végig néz magán, majd rajtam is. Egy kicsit elfehéredik az arca, és szóra nyitja a száját.
-Jimin...Mi...Lefeküdtünk?-kérdi.
Hát nem tudom. Semmire sem emlékszem. Annyi még a fejemben van, hogy Hobit be szivattuk, aztán ittunk, aztán megcsókoltam Inseont. Innentől kezdve minden sötét.
Körül nézek. Az ágy mellett a ruháink hevernek, és egy üres kotonos tasak...Mellette egy használt koton. Ne!
Nem akartam...Nem akartam olyan lenni, mint Hobi. Nem akartam én is csalódást okozni. Én csak egy kis szivatást csináltam, hogy okuljon.
Nem...Akkora hibát követtem el,amit meg magamnak is alig tudok megbocsátani.
-Igen.-sóhajtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése