-Azt hitted megdöngetlek?-kanyarodunk be a dorm parkolójába.
Khm...Azt hiszem igen, mivel csak ott feküdtem...És...Hát...Az azom egy kicsit...Khm...
Viszont Hoseok csak megcsókolt. Pedig azt hittem, hogy azt fogja csinálni, amit olyankor szokás, ha valaki valakit leteper akit már egyszer megcsókolt...
Túl bonyolult ez az egész eset. És magába szippant. Ezen fogok rágódni életem végéig...hogy...azt hittem, hogy meg fognak engem dugni. Lányként tök bulis gondolat, de pasiként...
-Talán.-válaszolom, de nem nézek a szemébe.
Érzem a meleget az arcomon. Egy kicsit elpirulhattam. Vagy nagyon, nem tudom eldönteni. Olyan, mintha mágián lennék. Habár...Tegnap lázas voltam.
-Héj bro, csak csókoltalak!-taszítt válba.
Kinyitom inkább a kocsi ajtót. Kiszállok, maham után hangosan becsapva. Nem szeretek hátul ülni az ilyen autókba, főleg nem a jobb oldalon, mert ott nem lehet előre látni.
Elindulok az ajtó felé, Hoseok pedig minden bizonnyal jön utánam, hisz hallom a lépteit.
Egy sóhajt eresztek ki az ajkaimon, amikor beérünk a lakásunkba. Mindenki a reggelijét zabálja a konyhában, két hely pedig üres. A mienk.
J-Hope mosolyogva foglal helyet V és Jin mellett, miután levetkőzött. Én vele szembe ülök le; Yoongi és Kookie közé.
Mindenki az arcomat figyeli...Ahh! Ki ment a fejemből hogy Inseun elcsapott.
-Csak egy kis karcolás! -mondom, bár még én sem néztem tükörbe.
-Kurvára. -fordul vissza Suga a kajájához, én pedig várom, hogy Jin elém rakjon egy kibaszott tányért teli kajával.
Meg is kapom és egyből neki állok a falatozásnak. Éhes voltam már...
Kaját nem kaptam Inseuléknál.
Viszont kezdek fázni...Ráz a hideg. Ah...Tegnap belázasodtam, ez egyre jobb. Endig kartott a gyógyszr hatása. Lehetséges, hogy a kocsiban Hoseok alatt azért kezdtem el élvezkedni, mert lázas vagyok. Pedig ő csak egy csókot lopott tőlem!! Faszom. Most még beteg is vagyok!
Mi kell még?
-Hope, nem akarsz jönni inkább a szobába...Hiányoztál tegnap este...-jelentette ki a reggeli kellős közepén Taehyung.
Megfagyott bennem a vér. Hogy micsoda?! Már megint ő! Megint Taehyung! Most már teljesen megbizonyodtam benne, hogy a "Hiányzol kicsim" üzenetet nem nekem szánta, hanem annak a féregnek...Faszom teli van! Mindent elbasz ez a pöcs!
Végre talán meg tudtuk volna beszélni a dolgokat Hoseokkal, erre kiderül, hogy ezek...azóta a csók óta...Ah, bele gondolni is undorító!
-Elment az étvágyam.-tolom ki magam alól a széket.
A szobámba viharzok. Az ajtót bezárom magam után, és az ágyra vetem magam, ahol Hoseok cuccai még mindig ott hevernek...Úgy van, ahogy kiszált az ágyból. A legkedvesebb plüss mackóm az ágyban hever, ott ahol Ő aludt. Hiányolt? Mégis csak nekem szánta azt az üzenetet?
Nem. Taehyungnak.
Felállok, és lélegzetemet visszafojtva lepillantok az ágyra, ahol az Ő illatával befűszerezett párna s takaró hever. Próbálom a torkom mélyéről feltörni készülő zokogást.
Nem fogok sírni.
Nem fogok sírni.
Nem...
Lassan térde rogyok. Fejem takarójára hajtom, s úgy zokogok.
Hogy tehette ezt velem éveken keresztül? Szeretett, imádott, minden szép volt...És azon a napon, az a bizonyos csók elrontotta az egész életemet.
Mindent.
-Jimin, jól vagy? -kopog be az ajtót Jungkook.
Nem válaszolok, így hallom, hogy evy nagyot sóhajtva próbálja lenyomni a kilcsintet. Viszont rácseszett, mert zárva van!
Sírásom egyre s egyre hangosabb lesz, ahogy előtörik belőlem. Hah...Hülye élet!
-Bejöhetek?
Letörlöm könnyeim, és az ajtóhoz sietek. Lassan elfordítom a kis fémet a zárban. Lenyomom a kilincset és egyből Jungkookhoz bújok. Ő karjai közé zár engem, s próbál csitítani. Válla felett látom, ahogy Hoseok és Taehyung...egymást hevesen csókolva haladnak el a folyosón...
Kibújok Jungkook öleléséből, és ekindulok. A két fiú mögött csukódik az ajtó, amit én egyből ki is nyitok.
-Gyűlöllek! -sikítom. -Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek!
Mindent szétdobálok, amit csak találok. Mindegy, kihez vagy mihez vágom, csak minnél nagyobbat szóljon. Valahányszor kinyitom a szám, hogy felüvöltsek, érzem az arcomon csorgó könnyek sós ízét.
Hirtelen erős karok ölelnek át hátulról. Mozdulni sem bírok. A testem összerándul, és vergődöm egy sort. Ordítok, amíg csak bírok. Már nem gondolkodom, ösztönlény vagyok.
-Fejezd be...-suttogja nyugodtan a fülembe.
Egy pillanatra sem ereszt el. Hallom őt, de úgy teszek, mintha ott sem lenne. Vagy egyszerűen nem érdekel. Még küzdök egy kicsit az ereje ellen, de ő játszi könnyedséggel szorosabbra fűzi a karjait körülöttem.
-Ne érj hozzám! -üvöltöm teli torkból, körmeimet a húsába mélyesztve.
Ez sem rettenti el.
Kérlek, ne érj hozzám! Kérlek, kérlek, kérlek...
Erőtlen ellenkezésem visszhangzik a fejembe, és máris elernyedek. Egyre jobban elgyengülök, ahogy sokasodnak a könnyeim, felemésztve minden erőmet. Nem marad belőlem más, csak egy kiapadhatatlan forrás, melyből megállás nélkül csorognak a könnyek.
A karjába vesz, és átcipel a szobámba.
-Maradj itt, ne csinálj semmit. Visszamegyek, és elrendezem a dolgokat. Mindjárt jövök.
Szipogva hajtom le a fejem.
-Hagyj békén.
Az ajtóban vissza fordul, és úgy néz rám, ahogy még soha.
-Meg kell beszélnünk.-rázza a fejét.
Nem. Nem, nem, nem és nem! Nem szeretnék semmit sem megbeszélni! Nem! Láttam, amit láttam! Kész, vége, pont. És itt lezárom a témát.
Zsebembe nyúlok telefonomért, és egy kis cetli akad ujjaim közé.
Felolvasom a rajta álló szöveget...Ah..Inseun...
"Ha úgy van, akkor hívj fel...Nem azért, mert idol vagy, és hűha...csak...Sajnálom, hogy elütöttelek. Remélem nincs harag."
És a telefonszáma. Nem tudom. Most nem is ezzel akarok foglalkozni...A történtekkel szeretnék.
Hoseokkal. Átbaszta az agyam. Csak arra kellek neki, hogy az ajkaimat csókolgassa, ha nincs a közelben V.
-Itt vagyok.-jelenik meg mellettem.
Az ágyamon van, megint.
-Akkor ne legyél.-vágom hozzá flegmán.
Megrázza a fejét.
-Most elmondok mindent, te pedig nem szólsz! Be fogod! -sóhajt.- Taehyung és köztem nincs semmi. Csk egy csók volt. Semmi több. A Rokye King-ben pedig muszályból csináltam, viszont közben te jártál az eszemben. Csak te, érted?-simíti hajamat ki a szememből.
Tágra nyílt szemekkel nézem őt. Én? Rám gondolt? És...
-De..Te..Ti...-ujját számra helyezi.
-Én nem akarok semmit sem tőle. Viszont valaki mástól többet várok, mint barátság...Szerelmet várok tőle...Akkor lennék a legboldogabb.-áradozik.
Nagyszerű. Akadt még egy vetélytársam. Nem akarom. Nem!
-Ki az? Ki akar még kettőnk közé állni?! Ki?!-kezdek megint sírni.
Nem hiszem el. Annyira naív voltam, hogy bele szerettem...ebbe...ebbe a semmirekellőbe!
-Park Jimin a neve.-nevet fel, egy ezer vattos mosoly kíséretében.
Én...? Ezt komolyan mondja?
-Bizonyítsd be!
Hoseoknak sem kell semmit sem kétszer mondani; egyből ajkaimra tapad.
Olyan ez a csók...Olyan fura...Annyira fura ez az érzés...Mintha villám csapott volna belém! Az ajkai nagyon fura érzéseket váltanak ki belőlem...Mi ez? Számtalanszor csókolóztam már, de még sosem éreztem ezt a különös érzést. Soha a büdös életbe!
-Ez olyan fura volt.-mondjuk egyszerre.
Hoseok a szemeimet kezdi kémlelni, mimtha keresne benne valamit.
-Minket egymásnak teremtettek!-mondjuk egyszerre.
Wtf? Nem hiszem el. Ez nost komoly? Huh. Félek. Ez paranormális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése